Normális esetben a magzat a terhesség 37. és 42. hete között jön világra. Ekkorra a magzat már teljesen kifejlett és kellően erős ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon a méhen kívüli élethez. Előfordulhat azonban, hogy a szülés a terhesség 37. hete előtt történik. Az ilyen körülmények között világra jött újszülött koraszülöttnek számít, és szerveinek fejlettsége a gesztációs kortól függ.
A tüdő érettsége és tüdőfunkció döntő fontosságú az újszülött túlélése szempontjából. A koraszülöttség fokától függően lehetséges, hogy a tüdő részben érett, vagy akár teljesen éretlen, és ennél fogva képtelen a megfelelő légzési funkciók ellátására.
A Chiesi évtizedek óta elkötelezett a neonatológia iránt, és az orvostársadalommal együttműködésben dolgozik a koraszülött csecsemők ellátásának javítása érdekében. E fontos kapcsolatnak köszönhetően a Chiesi világszerte a neonatológusok partnerévé vált, több mint 80 országot lát el életmentő gyógyszerekkel, és részt vesz a legjobb klinikai gyakorlatok megosztásában.
A légzőszervek és a légzést szabályozó agyi területek fejletlensége gyakori probléma a koraszülött csecsemőknél, ami az alacsony születési súlyú koraszülötteknél még súlyosabb. Ez az állapot 20 másodpercnél tovább tartó légzésszünetként definiálható, spontán apnoés epizódokkal jár. Klinikailag a légzéskihagyást a szívfrekvencia lelassulása és/vagy a vér oxigénszaturációjának csökkenése kísérheti. Továbbá az apnoés epizód során a csecsemő bőre sápadttá vagy cianotikussá válhat, és csökkenhet az izomtónus. Minél alacsonyabb a gesztációs kor, annál nagyobb az apnoés epizódok kockázata, amelyek általában a születést követő 2. vagy 3. napon kezdődnek.
Az enyhébb epizódok az újszülött fizikális ingerlésével megszüntethetők, a súlyosabb epizódok azonban gyógyszeres beavatkozást, például koffein beadását teszik szükségessé.
Az adenozin nevű neurotranszmitter szabályozza az idegsejtek aktivitását és csökkenti a légzési erőfeszítést. Az adenozin és az adenozin-receptorok közötti kölcsönhatás gátlásával a koffein közvetlenül ellensúlyozza ezt a hatást, tehát megnöveli a légzés frekvenciáját.
A neonatális respirációs distressz-szindróma a koraszülött csecsemőknél jellemző betegség. Az RDS nem egyetlen kórállapotot jelöl, hanem általában az éretlen légzőszervek által okozott tünetekkel járó összetett klinikai kép azonosítására használatos. Súlyossága és gyakorisága közvetlen összefüggésben áll a koraszülöttség mértékével, és a 28. gesztációs hét előtt világra jött csecsemők esetében fokozottabb a kockázat.
Az RDS-ben szenvedő koraszülöttek légzési elégtelenségét a tüdőben termelődő és az alveolusok belső falát borító biofilmet létrehozó felületaktív anyag elégtelensége okozza. Élettani szempontból a felületaktív anyag lehetővé teszi a tüdő kitágulását és a tüdő összeesésének (atelectasis) elkerülését a kilégzési fázisok alatt. A felületaktív anyag hiánya légzési nehézséghez, alacsony oxigenációhoz és megnövekedett légzési erőfeszítéshez vezet, és légzéstámogatást igényel.
Érett újszülöttekhez viszonyítva a koraszülött csecsemőknél általában rendkívül korlátozott a rendelkezésre álló felületaktív anyag mennyisége, ami az RDS következményeként még tovább csökken. Szükség esetén az endogén felületaktív anyag exogén felületaktív anyaggal történő kiegészítésével csökkenthetők a szindróma tünetei, mivel a pótlás lehetővé teszi a biofilm helyreállítását.
