Vese- és májelégtelenség – szervátültetések

A vesék számos élettani funkciót látnak el, a vér szűrésétől a salakanyagok eltávolításán és az elektrolit-egyensúly megőrzésén át a vörösvértestek termelésének az eritropoetin hormon által történő szabályozásáig. A szervelégtelenség azt jelenti, hogy egy szerv nem képes ellátni élettani funkcióit, és ez veszélyt jelenthet a beteg életminőségére és túlélésére nézve. 

Krónikus veseelégtelenség

A vesekárosodás súlyossági fokát általában laboratóriumi elemzés útján állapítják meg, és az enyhe károsodástól (1–2. stádium) a súlyos veseelégtelenségig (5. stádium) terjedhet. Az utóbbi esetben kétféle kezelési lehetőség áll rendelkezésre: dialízis vagy transzplantáció. Az első lehetőség egy palliatív kezelés, melynek során egy külső készülék veszi át a vesék szűrő funkcióját. A dialízis a betegek többségénél hatékony módszer, de gyakori kórházi látogatást és ezek során hosszas és kellemetlen kezelést jelent. A veseátültetés egy olyan műtét, melynek során az elvesztett vesefunkció helyreállítása céljából egy új, jól működő vesét ültetnek be (transzplantáció).

Májelégtelenség

Májelégtelenség esetén még ennél is bonyolultabb a helyzet. A jól működő máj ugyanis elengedhetetlen a túléléshez, azonban a súlyos májkárosodásban szenvedő betegek számára jelenleg nincs elérhető palliatív kezelés, amely a vesebetegeknél alkalmazott dialízishez hasonlóan működne. Az egyetlen terápiás megközelítés tehát a transzplantáció. A veseátültetéstől eltérően a beteg májat eltávolítják és egy új májat ültetnek a helyébe.

A transzplantáció és a szervek elérhetősége

A transzplantációt két fontos tényező korlátozza: az első az elérhető szervek száma, amely még mindig jelentősen kevesebb, mint amennyire igény lenne, a második pedig a donor és a befogadó szervezet biológiai és immunológiai kompatibilitása. Élettani szempontból az immunrendszer védelmezi a szervezetet a külső kórokozóktól azáltal, hogy képes felismerni a befogadó szervezethez tartozó (saját szövet) és nem tartozó (idegen szövet) szövetek közötti különbséget. Ez a mechanizmus alapvető fontosságú ahhoz, hogy a szervezet megvédje az egészséges egyént, de ha a beteg donortól kap átültetett szervet (vagyis idegen szövetet), a mechanizmus eredményeképp az immunrendszer megtámadja (kilöki) a transzplantált szervet.

Immunszuppresszív gyógyszerek

Jelenleg a kilökődést megelőző szokásos kezelés immunszuppresszív gyógyszerek kombinációjából áll, melyek arra szolgálnak, hogy kellőképpen csökkentsék az immunrendszer reaktivitását, de ne annyira, hogy megnövekedjen az opportunista fertőzések kockázata. Ez a kezelés mindaddig folytatódik, amíg működik a transzplantált szerv. A transzplantált vesék átlagos túlélése körülbelül 10 év, míg a transzplantált májé ennél valamivel kevesebb. Jelenleg három immunszuppresszív gyógyszerből álló kombinációt alkalmaznak a transzplantáció után.

CISZTÁS FIBRÓZIS (CF)

A cisztás fibrózis egy örökletes genetikai betegség, amelynek során a CF gén mutációja változásokat idéz elő egy CFRT nevű fehérjében. Ez a fehérje a test összes szervében megtalálható, és a nátrium-klorid és a víz sejtmembránon keresztüli szállítását szabályozza. A betegség elsősorban a tüdőt és a hasnyálmirigyet károsítja. A tüdőben a váladék besűrűsödik és ragacsossá válik, ami ideális táptalaj különböző baktériumok, pl. a Pseudomonas aeruginosa számára, és így a betegnél gyakoriak a visszatérő fertőzések és gyulladások. Végül komoly betegségek, pl. tüdőgyulladás is kialakulhat. Idővel a krónikus gyulladás károsíthatja a tüdőszövetet és gátolhatja a légzésfunkciót, ami a leggyakoribb halálok az ilyen betegek körében. Egy fertőzésnek különböző, egyénenként és időben változó tünetei lehetnek: elhúzódó köhögés, légzési nehézségek, váladék felköhögése, fizikai terhelésnél csökkent állóképesség, étvágytalanság, általános rossz közérzet, valamint láz.

Kardiológia – ischaemiás szívbetegség

Az ischaemiás szívbetegség gyakori a skandináv országokban. A betegség eredményeképpen elégtelenné válik a szív vérellátása, ami anginához vezet. Ez az állapot stabil, illetve akut betegség formájában egyaránt jelentkezhet. Az ischaemiás szívbetegségre többféle kezelés van, a hagyományos gyógyszerterápiától az olyan eljárásokig, mint a nyitott szívműtét, illetve a katéter útján végzett perkután koronária-intervenció (PCI). Ez az eljárás koszorúér ballondilatáció néven is ismert, és egyre gyakrabban végzik.

Az elmúlt években gyors módszerfejlesztések történtek az eszközök, implantátumok, eljárások és gyógyszerhatóanyagok terén. A katéter alapú eljárást egyaránt alkalmazzák betervezett és sürgősségi, például akut szívroham miatt szükséges eljárások során. 

Számos előnye van, de bizonyos szövődményekkel is jár. A PCI eljárással kezelt betegek többsége sztentet kap a kezelés során. A sztent egy vékony fémcső, amely stabilizálja az eret, hogy helyreállhasson a véráramlás. Ennek ellenére fennáll a sztent bealvadás, más néven a sztent trombózis kockázata. E szövődmény kockázatát nagymértékben csökkentheti a hatékony trombocitagátló kezelés.